Bár már jó ideje tagja vagyok ennek a remek társaságnak, az igazi „felavatásom” 2024. június 27-én történt meg — ezen a napon lettem ugyanis büszke tulajdonosa az első amerikai autómnak. A rajongásom az USA vasak iránt valahol 2005 környékén kezdődött, amikor Édesanyám először engedte meg, hogy megnézzem a Fast and Furious című filmet. Kölyökként csak tátott szájjal bámultam: „Ilyen autók is léteznek…?!”
Aztán megjelent az a bizonyos fekete, 1970-es Dodge Charger — és onnantól nem volt visszaút. Szerelem volt első látásra. Akkor döntöttem el, hogy ha egyszer felnövök, nekem is lesz egy igazi amerikai izomautóm.
Eltelt majdnem húsz év, és bár még nem egy klasszikus V8-as áll a garázsban, az álmom egy része valóra vált: amerikai autó tulaj lettem. A választásom egy 2001-es Chrysler Neon LX Premier Editionre esett. Nem egy „klásszikus vas”, de amerikai.
Kis technikai áttekintés:
- Gyártó: Chrysler Corporation
- Platform: Chrysler PL alváz
- Motor: 2.0 16V benzines
- Teljesítmény: 133 LE, 177 Nm
- Tervezők: Robert McMahan, Robert Boniface
- Gyártási időszak:
- Első generáció: 1993 – 1999
- Második generáció: 1999 – 2005
A közös történetünk úgy indult, hogy szerettem volna lecserélni a meglévő autómat egy kényelmesebb, jobban felszerelt darabra. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy amerikai autót vegyek — de jó férfiként és jó fanatikusként természetesen éjjel-nappal bújtam a HaHu-t. Így akadtam rá a Neonra, és azt mondtam magamnak: „Ezt má’ azért csak megnézem.”
Másnap reggel hívtam is az eladót, délutánra lebeszéltük a találkozót. Egész nap azt ismételgettem magamban: „Ha nem tetszik, nem veszed meg, hiába USA.”
Nos… ez a veszély egy pillanatig sem fenyegetett. Szerelem volt első látásra. Próbáltam leplezni, de a próbakör után eldőlt: ez az autó velem jön haza. (A leplezés egyébként csúfosan megbukott — a szemtanúk szerint végig fülig ért a szám.)
Az első közös utunkat soha nem fogom elfelejteni — részben az élmény miatt, részben a történtek miatt. Zöldfülű amerikai autósként elkövettem azt a hibát, hogy „Áhh, kibírja a következő kútig!” (Ami amúgy Hajdúhadház lett volna. Az autót Mikepércsen vettem.)
Hát… nem bírta ki. Bocskai-kertnél kifogyott az üzemanyag. Egyszerre volt frusztráló és végtelenül vicces, hogy az első közös utunkon sikerült lefulladni — szó szerint. Így hát kiskutya szemekkel néztem a barátomra: „Vigyél már el a kútig, kérleeeek.”
Ekkor értettem meg, miért járnak a régi motoros amerikai autósok 20 literes benzines kannával a csomagtartóban. Hát ezért. Pedig ez még csak nem is V8… csak a fele.
Azóta rendszeres résztvevője a V8 Team leveleki amerikai autós találkozójának, és jó érzés látni, hogy bár a „nagyvasak” között kicsit eltűnik, mégis sokan megnézik.
Nem hibátlan a kicsike — idén lesz 25 éves — de remélem, még sokáig fog örömet okozni. Még akkor is, ha egyszer sikerül megvalósítani a legnagyobb álmomat: egy 3. generációs Chevrolet Camaro IROC-Z beszerzését.
A szerk: Márk egyébként szinte az első perctől, az első parkolópartiktól kezdve a Kelet-Magyarországi csipet-csapatunk lelkes tagja és az amerikai autók szeretete mellett, zeneszerzéssel is foglalkozik.
Ő készítette a V8 Team Rockhimnuszát is, a V8 Team Country Anthem-et is.
