SRT8, a végtelen mosolygenerátor!
Régi vágyam volt egy V8-as amerikai dög. Volt ezelőtt V6-om (más típus/gyártó de szintén amcsi), amivel tökéletesen meg voltam egyébként elégedve.
De egy V8 a pokolban is V8, így elkezdtem nézelődni, hogy mi lenne a kínálat adott pénzügyi keret függvényében. Lényeges szempont volt, hogy ne valami „classic” V8 legyen, ugyanis jelenleg se helyem, se időm nincs bütykölgetni. Így eléggé leszűkült a kör. Első körben Mustang/Camaro volt a cél, de nem igazán volt meg az akkoriban hirdetett példányok felé az „Ez kell… MOST” érzés.
Aztán egy görbe este után ránéztem a Jeepekre és megláttam Őt!
Kicsit utána olvasgattam/érdeklődtem, aztán úgy gondoltam, hogy itt az idő! Bíztam benne, hogy műszakilag egyben van és szerencsére nem volt semmi különösebb nyűgje. Lényeges szempont lett volna még, hogy hátsókerekes legyen. De ezt a részét a próbakör után elengedtem. Fogalmazzunk úgy, hogy meggyőzött, hogy nem is olyan fontos az! Esztétikailag azért van még mit vele foglalkozni. Sajnos a fóliázás nem sikerült valami tökéletesen az előző tulajok valamelyikének… Tipikus jól áll neki a távolság kategória.
Viszont az autónak még így is van egy kiállása. Valamint menetteljesítménnyel nagyon sokat kompenzál! Tökéletes „sleeper car”! Ahogy egyik ismerősöm mondta: „Nagyon sok autósnak tudsz ezzel meglepetést okozni az úton!”
És akkor jöjjön a technika: Az alap Grand Cherokee jó terepképességeinek csökkentése itt elfogadható volt, mondván ez már nem nagyon tér le az aszfaltozott utakról. Ezért nincs felező, 20 colos kerekek kerültek fel, és 1 hüvelyket, vagyis 25,4 mm-t ültettek is rajta.
Kapott egy 6,1 literes motort, ami 85 lóerővel tud többet, mint az előd 5,7-es.
Nagyobb szelepek, módosított szívócsatorna és vezérműtengely is kellett ehhez. A kompresszió-viszonyt és a kipufogó rendszer átmérőjét is megnövelték.
És még fél oldalon lehetne sorolni mi mindent változtattak. A végeredmény egészen szép 426 Le és 569 Nm. A 0-100 km/h is 5 másodpercen belülre sikerült, ami nagyon nem rossz egy 2220 kg-os járműhöz képest! Nemcsak egyenesben volt jó, hanem kanyarodni is tudott: 0,92g oldalgyorsulást hozott a teszteken. Fogyasztása az 15 és 30 liter között van, erősen lábméret és önuralom kérdése. A sebességváltója az akkori tulajdonos (1998-2006) DaimlerChrysler AG fényében érthető választás: a Mercedes 5 fokozatú automatája. Annyira a gyorsulásra, dinamikára van áttételezve, hogy a végsebessége úgy 274 km/h, hogy az ötödiket is leforogja, vagyis leszabályzási fordulatig pörgethető.
Van még benne bőven tartalék, amit idővel szeretnék is majd kiaknázni! De egyenlőre élvezem „csak” azt a részét, hogy letaposom és túrja az orrát mint valami varacskosdisznó! Megindul és gyakorlatilag úgy érzi az ember „fülig száj” kíséretében, hogy csak húz és teszi a dolgát és hogy sosem fogy el!
Eddigi életem egyik legjobb döntése volt!
